VELŐS [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Velőt tartalmazó. Velős csont, konc. □ Nyár felé egy vasárnap délelőtt a hivatalfőnök velős csontot eszik a sörkocsmában. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Velővel készített, ízesített <étel>. Velős pirítós, táska.
- 3. (átvitt értelemben) A lényeget kiemelő, tartalmas, tömör <megnyilatkozás>. Velős kifejezés, mondás; velős mondat, összefoglalás; → röviden, de velősen. □ Hazafiságunkat
hiányaink velős megismerésére
alapítottuk. (Széchenyi István) [Szabó Dávid] a velős római rövidséget velős magyar rövidséggel kísérli visszaadni. (Arany János) Lekonyult fővel hallgatta a velős szavakat. (Mikszáth Kálmán)
- velősödik.