VÉNÍT ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni) (gyak.
rosszalló)
- 1. tárgyas (Egyre) vénebbé tesz vkit; öregít. A sok gond, a túlfeszített munka véníti az embert. || a. (tárgy nélkül) A sok gond vénít. A túlfeszített munka vénít.
- 2. tárgyas (tárgy nélkül is) Vénebbnek mutat vkit, mint amilyen (idős) valójában. Ezt a ruhát ne vedd fel, mert vénít. Nagyon véníti, hogy nincs foga. □ [Az asszony] nem is volt ám olyan idősecske
csak hát a hamuszínű ruhája vénítette. (Móricz Zsigmond)
- 3. tárgyas A valóságosnál idősebbnek mond vkit. Véníti magát. Ne véníts, nem vagyok még hatvan éves.
- Igekötős igék: elvénít; megvénít.
- vénítés; vénített; vénítget; vénítő.