VÉGÉRVÉNYES [g-é] melléknév -en [e], (-ebb) [e] (kissé
hivatalos)
Olyan, aminek az érvényét többé nem változtatják meg; végleges érvényű.
Végérvényes határozat; végérvényes bírói döntés; végérvényesen (gyak.
túlzó): egyszer s mindenkorra szóló érvénnyel; végleg.
Most már végérvényesen elengedték. □ Pannika
végérvényesen a nyakába ugrik az urának. (Ambrus Zoltán)