VEREJTÉKES [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e], (kissé
választékos) verítékes [e-ë]
- 1. Olyan <fej v. a fejnek vmely része>, amelyet kivert a verejték, v. amelyet verejték borít. Verejtékes arc. □ A homloka verejtékes volt a sietségtől. (Kaffka Margit) Podolini Lajosnak
az erősen fűszerezett ételtől az orra, halántéka, feje búbja apránkint verejtékes lett. (Krúdy Gyula)
- 2. Olyan <munka, (ritka) teljesítmény>, amelynek elvégzése v. elérése nagy és hosszabb ideig tartó erőfeszítéssel jár. □ A világért se hitte volna el, hogy milanói sikerét nem verejtékes munkájával szerezte meg, hanem ezzel a mosollyal. (Ambrus Zoltán) Ne sajnáljon, nem olyan verejtékes munka ez, mint a sarjúkaszálás. (Gárdonyi Géza)