Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VERBUVÁL [ë v. e] ige -t, -jon
  • 1. tárgyas (katonaság, régies) Toboroz (1). Honvédeket, katonákat, nagyobb sereget verbuválnak. Húszezer lovast verbuváltak. || a. (tárgy nélkül) (régies) □ Már minálunk verbuválnak kötéllel, Elfogják a szegény legényt erővel. (népköltés) Muzsika szól, verbuválnak, Csapj föl, öcsém, katonának. (Petőfi Sándor) Hónapig [= holnapig] a szegedi katonaságot is ki lehet híjni. De ez nem volna jó, gondolta hozzá, mert azok most éppen verbuválnak. (Móricz Zsigmond)
  • 2. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas, sajtónyelvi) Személyeket vmely célnak megnyerve gyűjt, toboroz (2). Híveket, szavazókat, tagokat verbuvál.
  • Igekötős igék: összeverbuvál.
  • verbuválás; verbuválható; verbuváló; verbuvált.