Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A szőlőtőkén nőtt vessző; szőlővessző. □ A venyige gondosan felnevelve a ház falát fedeléig eltakarta. (Eötvös Károly) A venyigék buja leveleiről üdén nézegettek rá a csillogó harmatcsöppek. (Mikszáth Kálmán) Vén szilfaágból botot nyestem, Rá ó venyigét s késő rózsát. (Tóth Árpád) Iszalaggal a vincellér kötözi a venyigét. (Babits Mihály) || a. Kül. a szőlőtő levágott vesszeje. Száraz venyige; kévébe köti a venyigét; venyigével tüzel. □ Egy taplósipkás, mándlis polgár foglyot sütött élénken lobogó tűznél, melyet egy inasgyerek élesztgetett rőzsével, száraz venyigével. (Mikszáth Kálmán) Itt húzódtak meg a senki tanyáján, nyáron napszámba járva, télen venyigével fűtve a nedves barlangot. (Babits Mihály)
2. (tájszó) Rőzse (1). Venyigét szedtek az erdőben. □ Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak. (Arany János) Elmúlt mán a farsang, guggolt le Etel, aláfújni a nyers venyigének, amely sisteregve izzadta magából a vizet a parázson. (Móra Ferenc)