VALLATÁS főnév -t, -ok, -a
A vallat igével kifejezett cselekvés.
Megkezdi a vallatást; vallatás alá fog v.
vesz vkit: vallatni kezdi. □ Május hó közepe táján vettek vallatás alá, s kezdődött a vizsgálat. (Táncsics Mihály) Csupán gyanúból a kegyetlen vallatásokat sohasem gyakorolta. (Gyulai Pál) || a. Az a cselekvés, ill. tény, hogy vkit vallatnak v. vallattak.
A betörő, a gyilkos vallatása; az ártatlanok vallatása; eredménytelen vallatás. A kommunistákat a hosszas vallatás sem törte meg. (
szójárás,
bizalmas,
tréfás)
Majd kiderül a vallatásnál: majd kitűnik annak idején, hogyan volt, mi történt.
- Szóösszetétel(ek): kínvallatás.
- vallatási.