Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VENDÉGOLDAL
VENDÉGSÉG
VENDÉGSEREG
VENDÉGSZEREPEL
VENDÉGSZEREPLÉS
VENDÉGSZEREPLŐ
VENDÉGSZERETET
VENDÉGSZERETŐ
VENDÉGSZOBA
VÉNDELY
VÉNECSKE
VÉNELL
VÉNEMBER
VENEREÁS
VENGERKA
VÉNHEDIK
VÉNHEDT
VÉNÍT
VÉNKISASSZONY
VÉNLÁNY

VERESÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. Vmely csatának v. háborúnak az elvesztése. Katasztrofális, megsemmisítő, súlyos, teljes vereség; a német csapatok veresége; beismeri vereségét; döntő vereséget mér az ellenségre; vereséget szenved. Az első világháború a központi hatalmak vereségével végződött.
  • 2. <Politikában, sportban, játékban> a küzdelem, a mérkőzés elvesztésével járó sikertelenség, kudarc. Választási vereség; a puccskísérlet veresége; a labdarúgócsapat veresége; vereség ér vkit. || a. Általában veszteség, kudarc. □ Csak gyarapodik, | ha maga termi próbaköveit | a hit s az ész; minekünk nyereség, | ami másnak szégyen és vereség. (Szabó Lőrinc)
  • 3. (népies, régies) Verés (1). □ A mi kis lányunkat vereség nem érte. (Arany János)
  • Szóösszetétel(ek): vereségsorozat.