VÉRÉR [r-é] főnév (rendsz. többes számban)
(
ritka) Ér [2] (1), kül. verőér v. visszér. □ Elcsöndesül a beteg lázas küzdése, vérerei nem lüktetnek oly sebesen. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben,
ritka,
irodalmi nyelvben)
Vminek a vérerei: vmely szervezet v. közösség életének legfontosabb erőközpontjai. □ Mozgásba hozták az elzsibbadt nemzettest vérereit. (Kemény Zsigmond) || b. Hajszálér, főleg némely ember arcán v. szemében látható sok kis piros ér. □ Terpeszkedő, nagyhangu és rekedt, Szemében láthatók a vérerek. (Reviczky Gyula) Az öregúr arca tele volt apró vérerekkel. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): vérérbeidegzés; vérérbetegségek; vérérdaganat; vérérszűkülés; vérértágulás.
- véreres.