Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
VERBUNKOS [e v. ë] főnév és melléknév, (régies) verbungos
I. főnév -t, -ok, -a
1. (táncművészet) Lassú lépésekkel kezdődő, majd egyre tüzesebb ritmusú, felszökellésekkel, sarkantyúk pengetésével, kardok csörömpölésével élénkített régi, magyar katonai körtánc; eredetileg toborzások alkalmával járták. Járja a verbunkost.
2. (zene) A XVIII. sz. végén kialakult 2/4 ill. 4/8 ütemű magyar tánczenei stílus, melynek fő jellegzetességei: sajátos hangszeres színezés, a lassú és gyors váltakozása, pontozott ritmus, tipikus dallam-fordulatok és kádenciák. A verbunkos alapján alakult ki az egységes magyar műzenestílus.
3. (elavult) Toborzó katona. □ Boros fővel lévén a verbungos, még könnyebben eljárt a szája. (Vas Gereben) A Jancsi pajtásnak már két bátyját fogták el a verbunkosok. (Jókai Mór)
II. melléknév (elavult) Toborzást, verbuválást végző. Verbunkos katonák. □ Jaj , mondja az elébbi verbunkos fiatalember. (Vas Gereben) || a. (táncművészet, zene) A verbunkossal (I. 1, 2) kapcsolatos. Verbunkos dal, dallam, stílus, ütem, zene.