Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -n v. -an, -bb Olyan, aki, ami vendéget szívesen lát, és maradásra igyekszik bírni; vendégmarasztó. Vendégmarasztaló házigazda, nép. || a. (választékos, gyak. tréfás) Olyan <hely, helyiség>, ahol szívesen látják a vendéget, ill. ahol az a jó ételek, italok miatt szívesen időzik. Vendégmarasztaló csárda, ház. || b. (tréfás) Olyan, ami megakadályozza, ill. amivel meg lehet akadályozni a vendég távozását. Vendégmarasztaló eső, idő, sár, szó, út. || c. (népies, tréfás, gúnyos) Olyan, ami gyors távozásra bírja a nem kívánt vendéget, látogatót, tolakodót. Vendégmarasztaló bot, fütykös.
II. főnév -t, -ja
1. (ritka, gyak. tréfás) Olyasmi, ami alkalmas arra, hogy a vendég távozását a vendéglátó megakadályozza. Jó vendégmarasztalót eszelt ki. □ Lassan megy az idő! Mintha csak Kelemenék fogadták volna meg vendégmarasztalónak. (Mikszáth Kálmán)
2. (népies, tréfás, gúnyos) Alkalmatlan személyek elkergetésére való furkósbot, fütykös. □ Ha azt látják, hogy egyszer én kardot rántok, akkor aztán elő a szűr alól a vendégmarasztalóval. (Jókai Mór)