Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VENDÉGLŐ [e] főnév -t, -je [e]
  • 1. Olyan, rendsz. nagyobb vendéglátó ipari üzem, ill. ennek helyisége(i), ahol az ülve fogyasztó közönségnek ételeket és italokat szolgálnak fel. → Beszálló vendéglő; vendéglőben étkezik; vendéglőt nyit. Becsukta a vendéglőjét. □ Vendéglőben, kocsmákban … próbáltam megmagyarázni a pincérnek, mi az, amit rendelni szeretnék. (Karinthy Frigyes) Már sehol sem volt fény, csak a kávéházakban s vendéglőkben. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (elavult) Vkit megvendégelő, vendéglátó személy. □ Szól s bucsúzik a vadász … Semmi szóra, semmi bíztatásra Nem maradhat vendéglőivel. (Vörösmarty Mihály)
  • Szóösszetétel(ek): 1. vendéglőberendezés; vendéglőbérlő; vendéglőépület; vendéglőtulajdonos; vendéglőudvar; 2. zöldvendéglő.
  • vendéglői.