VEGYÍTÉK [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e] (
régies)
- 1. Különféle anyagok vegyítéséből keletkezett keverék. □ Be akarván venni a kérdéses vegyítékből, Lenzné félelmesen mondá neki: hogy ne nyúljon azon ismeretlen szerekhez. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben) <Szellemi alkotásokban, megnyilvánulásokban, érzésekben> egymástól eltérő, ellentétes elemek vegyülése, ill. aránya. □ A víg és komoly elemnek ezen aránytalan s egymással küzdő vegyítéke
az ok, miért e mű kevesebb hatással bír, mint tán érdemelné. (Vörösmarty Mihály) Azon főhajlamokat, melyek lelkünk természetét teszik, más vegyítékben, de fel fogjuk találni mindenütt. (Eötvös József)
- 3. (ritka, irodalmi nyelvben) Vminek hozzáadása vmihez, vmivel való vegyítés. □ Az ilyen művet lehet a legtisztább vígjátéknak mondani, milyenek magok nemében a tragédiák a comicumnak minden vegyítéke nélkül. (Vörösmarty Mihály)
- vegyítékű.