VÉNHEDIK [ë v. e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
ritka,
régies,
irodalmi nyelvben)
Vénül, öregszik. □ Ha lányért többé nem dobog A szív, halálra vénhedett. (Reviczky Gyula)
- Igekötős igék: elvénhedik; kivénhedik; megvénhedik.
- vénhedés; vénhedett; vénhedő.