VERKLIS [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] és melléknév (elavulóban)
Olyan (személy), akinek verklije (1) van, aki pénzért verklin játszik; kintornás. Verklis ember. A gyerekek körülállták a verklist. □ A minap annak a hórihorgas verklisnek a kockás kabátja jutott eszembe, aki gyermekkoromban az udvarunkba járt muzsikálni. (Krúdy Gyula)