Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
VÉNSÉG főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. A vén (I. 1) melléknévvel kifejezett állapot, életkor; a hosszú emberi, állati élet végső, hanyatló szakasza; kései öregkor. Elérte, utolérte a vénség. A vénség rendszerint sok bajjal, betegséggel jár. □ Belé ununk abb a hosszas vénségbe. (Csokonai Vitéz Mihály) Rozoga kocsi. Egyetlen ló vonja, sovány vén pej. A csípeje kiáll, a háta beesett, a halántéka horpadt a vénségtől. (Gárdonyi Géza) || a. Vkinek, vminek vén (I. 1, 2, 68) volta, kora, állapota. A koldus, a kutya vénsége; a fa, a kalarábé, a zöldbab vénsége; arcának vénsége; a kastély, a torony vénsége; a bútorok, a könyv vénsége; vénségében: vén korában, élete végén; vénségére: a) mire vén lett, vén korában. Vénségére koldusbotra jutott. Nem gondolta volna, hogy vénségére ezt kell megérnie. b) noha már vén korban van, vén kora ellenére. □ Verseghy volt az, ki állításait késő vénségében is védelmezte. (Vörösmarty Mihály) Vénségére elhatározta, hogy zord napjait a zenével fölvidítja. (Krúdy Gyula) || b. Az ezzel együttjáró, szemmel látható testi elváltozások. Látszik rajta a vénség. □ Késő vénség fehérlik | fejemen. (Katona József) || c. A kései öregkorral, a vén korral járó gyenge testi-szellemi állapot, gyámoltalanság, erőtlenség. Ápol, gyámolít, segít, támogat vkit vénségében. Alig tud már mozogni a vénségtől. □ Nem vénség az, ami engem sírba teszen. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, ritka) Általában vminek hanyatló korszaka. □ Nem akarjuk vitatni, mennyiben igaz Chateaubriand azon állítása, miszerint a népek gyermekkorát és vénségét egyaránt a költemények jelölnék. (Kossuth Lajos)
3. (többes számban is) (tréfás, rosszalló, gúnyos) Öreg ember v. asszony. Összeaszott, reszkető, töpörödött vénség. Mit akar itt ez a vénség? Hogy kifestette magát ez a vénség. □ Nem álmos vénségek darvadoztak itt , hanem kurucok káromkodtak. (Móra Ferenc) Megjön a három vénség, keresnek, meglátnak a boglya tetején. (Móricz Zsigmond)