VÉNELL [e v. ë] tárgyas ige -t v. -ett [ë], -jen [ë], -eni [e] (-ni) (
ritka,
elavulóban,
irodalmi nyelvben)
<Személyt vmely szempontból> vénnek tart.
Vénellették, és ezért nem kapta meg az állást. □ Van, ki e barátban Toldira ismerne, | De vénelli Toldit oly nehéz fegyverre. (Arany János)
- vénellés; vénellett; vénellő.