VÉNECSKE [e-e v. ë-e] melléknév (rendsz. állítmányként) (bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként, tréfás)
Kissé vén, meglehetősen öreg, öregedő <személy, főleg nő v. ritk. háziállat>. Szép és kedves leány, de bizony már vénecske. □ Egy jámbor, kissé vénecske paripa volt
(Jókai Mór) Egészben véve nem valami vonzó jelenség, de mégis csak nő, bár kissé vénecske. (Karinthy Frigyes)