Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (gyak. kül. személyekről szólva rosszalló) Hosszú életidejének légvégső szakaszában levő <élőlény>. Vén gyermek ←; vén totyakos; vén fa, kutya, ló, macska, oroszlán, tehén. Szóláshasonlat(ok): vén, mint az → országút. □ Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban, Vállain fejér, de foltos takaró van. (Petőfi Sándor) Vastag vadkörtefa sötétlik az út mellett, talán olyan vén, mint az országút. (Gárdonyi Géza) Macskája vén, már régen nem dorombol. (József Attila) || a. <Ilyen emberhez tartozó testrész>. Vén fej, láb, orca, szem, tenyér; vén fejjel → □ Nehéz lecke ez, mit vén fejével tanul. (Arany János) Vén, ráncos arca majdnem fekete. (József Attila)
2. (túlzó, kissé rosszalló) Olyan <személy>, aki korához képest nagyon öregnek látszik. Milyen vén ez a nő! || a. (túlzó, kissé rosszalló) Olyan testrész, főleg arc, amilyen a nagyon öreg emberé szokott lenni, jóval idősebbre valló. Ennek a gyereknek egészen vén arca van. Szép arca volna, de a nyaka vén.
3. (túlzó, rendsz. rosszalló) Olyan <személy>, aki ahhoz képest, amit csinál, v. ahogyan viselkedik, már kissé öreg. Vén szerelmes, táncos. || a. (rendsz. túlzó) Vén vmihez, vmire: túlságosan idős, koros ahhoz, hogy vmit tegyen, vmihez kezdjen. Vén vagyok én már a sportolásra, a tanuláshoz. Vén vagy már arra v. ahhoz, hogy megházasodjál. || b. (ritka, rosszalló) Vki vén vkihez, vmihez: haladott kora miatt nem illik vkihez, v. vmi nem illik már hozzá. Vén vagy te ahhoz a leányhoz. Vén vagyok már én az ilyen divatos ruhákhoz.
4. (gyak. tréfás, gúnyos) Olyan <személy>, aki vmilyen állapotban, minőségben, rangban, hivatásban hosszú időt töltött. Vén diák; nagyon vén leány; vén legény, szakács. □ Széchenyi megírta első könyveit "vén diákok" számára. (Vas Gereben) || a. Vmiben tapasztalt, kipróbált, gyakorlott ember v. (ritka) emberi képesség. Vén kártyás, turista, vadász. □ Vén tolvaj meghányja elejét, mint végét: Ő elébbre teszi lelke üdvösségét. (Arany János) Jól tudá, mert emberismerete vén volt, hogy itt az idő. (Jókai Mór)
5. (ritka) Olyan <idő, időszak>, amelyet vki nagyon öregen tölt(ött) el. Vén éveiben, korában; megédesítette vén napjait. □ Már mint gyermek bölcs valék, Tudtam akkor már, amit más Vén korában sem tud még. (Petőfi Sándor)
6. (átvitt értelemben, rosszalló) Már nem elég fiatal <termés, főzeléknek, salátának használt konyhakerti növény>, nem elég zsenge arra, amire használni akarják; kemény, rostos, fásodó. Nagyon vén már ez az uborka, nem való salátának sem.
7. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Időtlen idők óta tartó, fennálló <természeti v. társadalmi jelenség>; ősi. A vén Balaton; a vén Duna; a vén Nap; a vén természet. □ Virgonc fantazia! agyvelők nimfája, Te a vén valóság piperés lyánkája (Csokonai Vitéz Mihály) Megifjodnak a vén nemzetek. (Petőfi Sándor) A vén természet kialudta magát. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Sok időt ért, régóta meglevő, ősrégi <építmény>. Vén ház, kastély, templom, torony, vár. □ Soha még épület nem hatott annyira Malinkára, mint ez a vén fészek. (Mikszáth Kálmán) Boldog hajó a vén gálya is, Ha hátán gyermekek is futnak. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Sok évvel ezelőtt szüretelt, ezért már jól kiforrott, tüzes <bor>; ó. □ Kocsmárosné, arany virág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám. (Petőfi Sándor)
8. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Nagyon régi, ódon, ócska <tárgy>. □ Eszterházyról a vén írás azt mondja: Kis gyémánt óra volt minden mentegombja. (Mikszáth Kálmán) A csorda megjött. Vén, rokkant kapukba | piros leányzók állnak. (József Attila)
9. (rosszalló, gúnyos) Állandósult szókapcsolatokban, kül. becsmérlést kifejező szókkal v. állatnevekkel kapcs., vmely személy idős korára való utalással, a becsmérlés kifejezésére v. fokozására. Vén banya; vén csataló ←; vén csont; vén csoroszlya ←; vén dög, gazember, huncut; vén kakas ←; vén kappan ←; vén kecske ←; vén kujon ←; vén lator, majom; vén medve ←; vén múmia ←; vén oroszlán ←; vén róka; vén sas ←; vén skatulya ←; vén szamár; vén szivar; vén tarisznya ←; vén tyúk ←; (szójárás) vén lónak ← csikós kantár. □ Nem addig, vén lator, míg színt nem vallasz. (Mikszáth Kálmán) Elfogadja a kegyelemkenyeret a kipróbált vén panamistától. (Ambrus Zoltán) Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák. (Ady Endre) Gazdag vagyok, mint a vén uzsorás. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t (-et) [e], -ek [ë v. e], -e [e]
1. Vén (1) ember. Tehetetlen, tiszteletreméltó vén; → ifja-vénje. A véneket minden nép tiszteli. Sokat tanulhatunk a vénektől. □ Vehetnek ifjak, vének példát én rólam. (Balassi Bálint) A vénje közülük az urak csatlósa, Az ifja szűretkor a szőlőt tapossa. (Csokonai Vitéz Mihály) A sátor előtt fekete kaftános vén guggolt. (Gárdonyi Géza)
2. (történettudomány) Bölcs, tapasztalt vezető ember vmely patriarchális közösségben. A falu véne; a nép vénei; a vének tanácsa. □ Nemes Communitás [= község]! e város vénei, | Légyetek az Isten kedves emberei. (Csokonai Vitéz Mihály) Törvényök nincs | A vének élőszája rendel Igazságot. (Arany János) || a. (ritka) Vmiben jártas, tapasztalt, bölcs ember. □ Egy század két zászlóalj ellen Nevetnének a hadtudomány vénei, ha valaki ezt tanácsolná nekik. (Jókai Mór)