VÉLETLENSÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
Véletlen (I) eset, történés; az események véletlen alakulása; véletlen (II).
Véletlenség okozta a balesetet. □ A véletlenség nagy mester. (Mikszáth Kálmán) Az ember, akit a vonat elvágott, rongyos bekecset viselt
Vajon véletlenség volt-e? (Tömörkény István) || a.
Véletlenségből: véletlenül, akaratlanul; előre nem láthatólag, váratlanul.
(Puszta) véletlenségből történt a dolog. □ Mert történnek ilyen esetek véletlenségből
(Tömörkény István)