VÉGESTELEN-VÉGIG [e-e-e] határozószó (népies, túlzó)
<Igen erősen nyomósított kifejezésként:> <rendkívül hosszú úton, rendkívül messzire nyúló vidéken, (föld)területen> egészen végig (1, a, b, 2); végeláthatatlanul v. kivárhatatlanul végig. □ [Athanáz] szétnézett
, s nem látott mást, mint néma erdőket végestelen-végig. (Jókai Mór)