VÁRGRÓF  [r-g] főnév (
történettudomány)
Német hűbérúr, aki császári adománnyal szerzett hatalmánál fogva pallosjogot és törvénykezést gyakorolt kerületében a szabadok felett. □ A mi grófságunk fővárosa
 nem oly nagy, mint a német 
 várgrófoké. (Kemény Zsigmond)