VÉGSZÜKSÉG főnév (
választékos)
A szükségnek (2, a) igen nagy, végső foka, tetőfoka; végső szükség.
Végszükségben v.
végszükség esetén: abban az esetben, ha már nincs más megoldás. □ Im félre tettem A végszükségre százezer forintot. (Szigligeti Ede) [Meghagyta,] hogy csakis végszükség esetén engedjék a gyöngyök
zálogba adását. (Mikszáth Kálmán)