VÉGREMÉNY főnév (régies)
Az a remény, amelyet vki mint végső lehetőséget táplál, s amelynek meghiúsulása után remény nélkül marad; utolsó remény. □ Végreményök volt az ő Hozzám jövése. (Petőfi SándorShakespeare-fordítás) Csak őt kimélje
Kedves fiunkat, végreményemet! (Szigligeti Ede) [A gyermekben] élte végreményeit látja felvirulni. (Jókai Mór)