VÉGINTÉZKEDÉS [g-i] főnév (
ritka)
Vkinek utolsó intézkedése, melyben az illető közvetlenül a halála előtt tulajdonának további sorsáról, ügyeinek további intézéséről rendelkezik; végrendelkezés.
Végintézkedést tesz. || a. (
jogtudomány) Halál esetére szóló, rendsz. örökösödésre vonatk. rendelkezést magában foglaló jogügylet.
Az egyoldalú végintézkedést végrendeletnek nevezik.