VÉGÍNSÉG [g-í] főnév (
régies,
választékos)
A puszta létet sem biztosító, pusztulással fenyegető szegénység, nyomorúság.
Végínségbe v.
végínségre jut; végínséggel fenyeget. □ Sokan jutának véginségre már, Kincset keresvén, ahol semmi sincsen. (Madách Imre) Nyomorult ország nyomorult városába a végínséggel küszködve jutottak el. (Jókai Mór)