VEGYÍTÉS [e v. ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a vegyít igével kifejezett cselekvés, eljárás, művelet, ill. az a cselekvés, hogy vmit vegyítenek.
- 1. Különnemű anyagok, dolgok keverése, elegyítése. Búza és rozs, bor és víz vegyítése; különféle italok vegyítése. || a. (átvitt értelemben, választékos) <Szellemi alkotásban, megnyilvánulásban> egymástól eltérő, ellentétes elemek egyesítése, társítása, ill. váltakoz(tat)ása, kapcsolata. Regényét a komoly és a derűs elemek vegyítése jellemzi. □ A nagy tömeg akarata különböző csatornákon és sokféle vegyítésekben
az országlat [= az országlás] gépének
megindításában, kerekeinek forgatásában
nevezetes részt veszen. (Kemény Zsigmond)
- 2. (vegyi ipar) Két v. több elem vegyi egyesítése. Hidrogén és oxigén vegyítéséből víz keletkezik.
- vegyítési; vegyítésű.