Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VEGYÍTÉK [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e] (régies)
  • 1. Különféle anyagok vegyítéséből keletkezett keverék. □ Be akarván venni a kérdéses vegyítékből, Lenzné félelmesen mondá neki: hogy ne nyúljon azon ismeretlen szerekhez. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben) <Szellemi alkotásokban, megnyilvánulásokban, érzésekben> egymástól eltérő, ellentétes elemek vegyülése, ill. aránya. □ A víg és komoly elemnek ezen aránytalan s egymással küzdő vegyítéke … az ok, miért e mű kevesebb hatással bír, mint tán érdemelné. (Vörösmarty Mihály) Azon főhajlamokat, melyek lelkünk természetét teszik, más vegyítékben, de fel fogjuk találni mindenütt. (Eötvös József)
  • 3. (ritka, irodalmi nyelvben) Vminek hozzáadása vmihez, vmivel való vegyítés. □ Az ilyen művet lehet a legtisztább vígjátéknak mondani, milyenek magok nemében a tragédiák a comicumnak minden vegyítéke nélkül. (Vörösmarty Mihály)
  • vegyítékű.