VÉGZETTSÉG [végzëccség v. végzëtség] főnév -et, -e [ë, e]
Annak eredménye, hogy vki vmilyen iskolai v. szakmai tanulmányokat végzett, (iskolai) tanulmányait befejezte.
Egyetemi, gimnáziumi, középiskolai, szakiskolai végzettség. Főiskolai végzettsége van. □ Nem
tudta a mesterségét, munka közben tanulgatta. Nem is volt engedélye. Semmi végzettsége nem volt. (Móricz Zsigmond)
- végzettségi; végzettségű.