VEGZÁL [ë] tárgyas ige -t, -jon, (kissé
régies) vekszál [ë v. e] (
régies írva: vexál is) (
bizalmas)
Huzamosan háborgat, zaklat, nyaggat vkit.
Már napok óta vegzál tapintatlan kérdéseivel. □ Hogy mer a gazember vexálni? (Vas Gereben) Csak sokat vekszáljatok! Én is egyet gondolok, és elszerződöm [színésznőnek] valahová! (Ambrus Zoltán) A tanító egy kortyot [ivott] csak, hogy a felesége ne vekszálhassa. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: agyonvegzál; kivegzál; végigvegzál; visszavegzál.
- vegzálás; vegzáló; vegzált.