Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VÉGZETT [ë] melléknév -en [e]
  • 1. Befejezett, teljesített <munka, feladat, kötelesség>. Jól végzett munka; lelkiismeretesen végzett kötelesség; éjjel végzett szántás. □ Végzett harcok után honába tért a hős. (Jókai Mór)
  • 2. Olyan <személy>, aki (fő)iskolai szaktanulmányait befejezte. Gimnáziumot, egyetemet, főiskolát végzett férfi, nő; végzett jogász, orvostanhallgató. □ Iskolákat végzett ember volt. (Gyulai Pál) Rám vigyáztak! De ha | végzett fiú és nagy lány érkezett … | azokat a nagy fiatalokat | magukra hagyták. (Szabó Lőrinc)
  • 3. (elavult, tréfás) Végzett földesúr: birtokát vesztett, tönkrejutott f. □ A … hitelezők egy sorban állottak, mélyen bókolva a "végzett földesúr" előtt. (Justh Zsigmond) Csóva Jancsit … el kellene csapni …, vélték nehányan keresve szemeikkel az árvaszéki elnököt …, aki "végzett földesúr". (Mikszáth Kálmán)
  • 4. (nyelvtan, régies) Befejezett <igealak, igeidő>. Végzett jelen, jövő, múlt.
  • Szóösszetétel(ek): jogvégzett.