VÉGZŐDÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A végződik igével kifejezett történés, állapot; az a tény, hogy vmi (vhogyan, vmiben, vmivel) végződik. A rúdnak csúcsban, hegyben, a pálcának gombban, gömbben (való) végződése; a kirándulásnak balesettel végződése; a játszmának döntetlen(ül való) végződése; a mérkőzésnek a hazai csapat győzelmével való végződése; a kísérletnek sikeres v. sikerrel (való) végződése; vmely szónak magánhangzóra, mássalhangzóra v. magánhangzóval, mássalhangzóval való végződése.
- 2. Hosszabb tárgynak, alakulatnak, szervnek a végén levő része, vége. Az idegek, az izmok, a kötél, a távíróvonal, a vasútvonal, a villanyvezeték végződése.
- 3. (régies) Vmely műnek, cselekvésnek, eseménynek a befejeződése. □ Érdekes kezd lenni a dolog
, nem fogunk hosszan várakozni a végződésre. (Vas Gereben)
- 4. (nyelvtudomány) Toldalék (2).
- 5. (nyelvtudomány) Vmely szó utolsó hangja(i).
- végződésű.