VÉGTISZTESSÉG főnév (
választékos)
Illő módon végzett, végrehajtott temetés, temetési szertartás.
Végtisztességben részesít vkit; megadja vkinek a végtisztességet; a) illően eltemet(tet)i; b) (
ritka) megjelenik a temetésén. □ Atyád végtisztességét látni jöttem. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Mindegyik elhagyta napi munkáját, hogy megadja a kiszenvedetteknek a végtisztességet. (Justh Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): végtisztességtétel.