VÉGRENDELKEZIK [ë-ë-ë v. e-ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zék (-zen) [e, ë, ë]
Írásbeli v. szóbeli végrendeletben intézkedik, hogy halála után mi történjék vagyonával, hagyatékával.
Végrendelkezik az örökségről, a vagyonáról; vkinek a javára végrendelkezik. □ Az ügyvéd, midőn végrendelkezett, lehetőnek tartá, hogy
bátyja
elfogadja az örökséget. (Arany János)
- végrendelkező; végrendelkeztet.