VÉGRE-VALAHÁRA határozószó
<Erős érzelmi színezettel, nyomatékos szóként; huzamosabb v. hosszúnak tartott cselekvés, folyamat, állapot befejező mozzanatára, a várakozás feszültségére és türelmetlenségére utalva:> végre (1). Végre-valahára itt az alkalom. Végre-valahára munkához láttak. □ Haza tartok én, hogy végre valahára Sok küzködés után legyünk egymás párja. (Petőfi Sándor) Lőcse végre-valahára megnyitá kapuját a császár előtt. (Jókai Mór)