Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VÉGÓRA
VÉGÖSSZEG
VÉGPERC
VÉGPONT
VÉGPUSZTULÁS
VÉGRE
VÉGRE-VALAHÁRA
VÉGREHAJT
VÉGREHAJTÁS
VÉGREHAJTÓ
VÉGREMÉNY
VÉGRENDELET
VÉGRENDELETI
VÉGRENDELKEZÉS
VÉGRENDELKEZIK
VÉGROMLÁS
VÉGSŐ
VÉGSZÓ
VÉGSZÓTAG
VÉGSZÜKSÉG

VÉGSZÓ főnév
  • 1. (kissé régies) <Társaságban> vkinek utolsó szava. □ A végszavakat már az utcán mondta. (Vas Gereben) E végszót többször ismételte. (Gyulai Pál)
  • 2. (kissé régies, választékos) Vmiben döntő, vmi lényegest elhatározó szó, amely után tétovázás, ellentmondás nem lehetséges. □ Én betöltöm esküvésem … Végszavam: szabad halál. (Petőfi Sándor) Kimondotta a végszót: Mihálynak ki kell emelkedni a kunyhók közől! (Tolnai Lajos)
  • 3. (régies, választékos) Vkinek a végszava: utolsó szava vkihez; búcsúszava. □ Távozzál hát ifjuságom, S halld hozzád végszavamat. (Petőfi Sándor) || a. (régies, választékos) Vkinek a halál előtti utolsó szava. □ Tudod, hogy Brutus az, ki így beszél, | Vagy, istenekre! végszód volna ez. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) S ha ajkam örömteli vég szava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej. (Petőfi Sándor)
  • 4. (ritka, irodalomtudomány) Vmely írásművet befejező, utolsó fejezet v. az ezt követő toldalék; zárószó.
  • 5. (film, színház) Vmely szereplő szerepében az a szó, melynek elhangzása után más szereplő veszi át a szót, v. amelyre a színpadon vmely esemény, változás következik. Elhangzott a végszó. Erre a végszóra a színpad elsötétül. Rossz végszót adott. □ A dáma … olyanformán állott a bezárt ajtóra figyelve, mint mi színésznők szoktuk a végszót várni a kulissza mellett. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Végszóra: a) vminek a legvégére, (de még jókor); b) éppen jókor, a kellő pillanatban; akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá. Végszóra jön, toppan be. □ Már el is szerződtettem őket – nyitott be a végszóra Aladár. (Tolnai Lajos) végszavas v. végszós; végszavú.