VÉGKIMERÜLÉS főnév (
túlzó is)
Megerőltető munka következtében v. elkeseredett küzdelem során beálló nagyfokú testi és szellemi fáradtság, amely a további erőkifejtést lehetetlenné teszi.
(Kard)párbaj a végkimerülésig: olyan p., amely addig folyik, amíg az egyik v. mindkét fél teljesen ki nem merül;
végkimerülésig dolgozik, küzd. Estefelé a végkimerülés jelei mutatkoztak rajta. □ Ott a palotánk kapujában roskadt össze egy szegény kivándorló honpolgár, végkimerülésben. (Jókai Mór) Behúnyta a szemét, és vadul rángatta a fűrészt a végkimerülésig. (Mikszáth Kálmán) Nehéz lovassági karddal állanak szemközt, bandázs nélkül, viadal a végkimerülésig. (Krúdy Gyula)