VÉGZETES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (
választékos)
- 1. Nagyon súlyos következményekkel járó, végződő; szerencsétlen végű; tragikus. Végzetes esemény, hiba, kaland, tévedés, vállalkozás; végzetessé válik vmi; végzetesen tévedett. Nem az volt a legvégzetesebb csapás, hogy
□ A szicíliai hajóhad végzetes útjára indul. (Péterfy Jenő) || a. Olyan, ami nagyon szerencsétlenül is végződhet. Végzetes helyzet.
- 2. (régies) Döntő fordulatot hozó; sorsdöntő. A végzetes pillanat. □ Alszik az én szolgám, Etele hős, mélyen: | Most kell, hiu álmát hogy jobbra cseréljem,
Ejtenem őt tisztább, végzetes álomba. (Arany János) Életemnek ezen végzetes találkozása okozta, hogy ki kellett tanulnom a borbélymesterséget. (Krúdy Gyula)
- 3. (ritka, költői) Tragikus történelmű, szomorú sorsú. □ S be szép ilyen végzetes néppel Ugyanaznak tudni magunkat
(Ady Endre)
- végzetesség.