VÉGÓRA [g-ó] főnév (
régies,
választékos)
Az utolsó óra; a halál órája.
Eljött a végóra; →
ütött a végórája; végóráján: életének utolsó órájában
; végóraját éli, szenvedi. □ Nem háborít létem vég órája. (Csokonai Vitéz Mihály) Kompolti Péter, végórád ütött! (Petőfi Sándor) Negyedik helyen ül Lajos, egy vén herceg, | Kinek végórája már nem messze perceg. (Sárosy Gyula) Ma vagy a janicsároknak, vagy az ozmán birodalomnak végórája ütött. (Jókai Mór) Valahol rideg magányban
érte végórája. (Vajda János)