VÉGLETES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (
ritka,
választékos)
Végletekbe menő. □ A magas politika kívánja így: összefogdosni a lázadó vezérek nejeit, azért, hogy férjeik engedékenyebb szívűek legyenek, hogy végletes rendszabályokhoz nyúljanak. (Jókai Mór)