VÉGLEGES [e-ë] melléknév -en, (-ebb) [e, e] (
választékos)
- 1. Olyan, amin már nem fognak változtatni, v. ami már nem változhat, ami befejezettnek, lezártnak tekinthető; végérvényes. Végleges alak, megoldás, szöveg; végleges döntés, válasz; végleges eredmény; véglegesen megállapodik vmiben. || a. Olyan, ami vmely cselekvés v. folyamat eredményét teljessé, befejezetté teszi. Végleges elválás, győzelem, leszámolás, megsemmisítés, megsemmisülés; a hatalom végleges megszilárdulása.
- 2. (hivatalos) Állandósított, hivatalosan elismert, állandó érvényű. Végleges alkalmazás, állás, birtokbavétel.
- véglegesség.