VÉGETTE [e-e], határozószó (személyragos) -m, -d, végettünk, -tek [ë], végettük v. (
régies) végettök. Nyomósítva: ővégette, ővégettük.
- 1. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy végett (1b); érte. □ Sajnálnám, ha meghűtené magát végettem. (Jókai Mór)
- 2. (régies, ma kerülendő) A személyraggal jelölt v. az előzményekből ismert személy miatt; miatta. □ Az egész város trémában van végette [= a fiú miatt]. (Mikszáth Kálmán)