VÉDNÖKSÉG főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (sajtónyelvi, kissé választékos) A védnök (12) pártfogása, védelme, ill. hatalma. Vkinek a védnöksége alá helyez vmely intézményt; vkinek a védnöksége alatt van; elvállalja a bál, a hangverseny, a mozgalom védnökségét; védnökséget gyakorol vmi felett.
- 2. (politika) Az állami függőségnek az a formája, amelyben vmely erősebb hatalom védnökként (2), támogatás címén vmely gyengébb országot v. területet fennhatósága alá rendel, politikai, gazdasági függetlenségétől, nemzeti önállóságától megfosztva, lényegében gyarmatként kormányozza; protektorátus. Védnökség alatt áll. || a. Az ilyen függőségi formában élő állam. Az afrikai védnökségek.
- védnökségi.