VÉGES-VÉGIG határozószó
1. <Erősen nyomósított kifejezésként:> <hosszú úton, messzire nyúló vidéken, (föld)területen> egészen végig (1, a, b, 2, 3 a).
A nagy hidegben a Duna véges-végig befagyott. □ Nem is, nem is azt a forgószelet nézi Mely a hamvas utat véges végig méri
(Arany János) Felmegyek a toronyra, hogy egy pillantást vethessek Bágy felé véges-végig az országúton. (Mikszáth Kálmán) A víz széle a part mentén véges-végig habzik és sustorog. (Nagy Lajos)
- 2. <Hosszú időn át, hosszú ideig tartó esemény alatt> egészen végig. Az egész előadás alatt véges-végig aludt.