VÉGEZETLEN [e-e-e] melléknév, és határozószó, (
ritka) végzetlen (
régies,
választékos)
- I. melléknév -ül
- 1. Olyan, ami nincs bevégezve; be nem végzett; befejezetlen. □ Oh, a bilincs nem oly nehéz nekem, S bármily jövendő, mint e gondolat, Hogy végezetlen munkámért veszek! (Vörösmarty Mihály)
- 2. (ritka) Végezetlenül: az ismert, a szóban forgó ügyet el nem intézve; dolgavégezetlenül. □ Nehogy végzetlenül menjünk tova, engedjétek meg, hogy mint föld fia az anyaföldön, maradjak. (Vörösmarty Mihály)
- II. határozószó Végezetlenül. □ Mennyi munka maradt végezetlen! | S a gyönyörök fája megszedetlen
(Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): dolgavégezetlen.