VÉGEVÁRHATATLAN [e] melléknév -ul, (régies) végevárhatlan (választékos, túlzó)
Olyan <dolog>, amelynek a végét nem lehet nyugodtan, türelemmel kivárni. Végevárhatatlan előadás, készülődés, menet. □ A hölgyek
mikor menyasszonyi toalettet végeznek, az éppen végevárhatatlan. (Jókai Mór)