VÉGES [e] melléknév -en [e], (-ebb) [e]
(
tudományos) Olyan <dolog>, amelynek határa van.
Véges mennyiség, szám, tér. || a. (
választékos) Olyan, akinek, aminek az időben egyszer vége van; mulandó. □ Mi a halál? Ki mondja meg nekem? | Az élet véges, míg ő végtelen. (Komjáthy Jenő) Hogy minden véges, jaj, be kár
(Ady Endre) || b. (
választékos) Olyan <dolog>, amelynek korlátozott voltát érzi az ember, s amely nem képes mindenre.
Az én erőm is véges. □ Óh Idő, te egy Egész! | Nincsen neked sem kezdeted, se véged; És csupán a véges ész Szabdalt fel apró részeidre téged. (Csokonai Vitéz Mihály) Oh ég, véghetetlen!
| Mért hogy amint létem, vágyam is nem véges? (Vajda János)