Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki gyenge ahhoz, hogy önmagát a bajokkal, veszélyekkel szemben megvédje, és nincs is senkije, aki pártfogásába vegye. Védtelen gyermek, nő, öreg, özvegy; védtelenül áll vkivel szemben; védtelenül kiszolgáltat vkit vkinek; védtelenné tesz vkit; védtelenné válik. □ Maradj te ifjú védtelen hugodnál, Őrizd, vigasztald. (Vörösmarty Mihály) De Lajos megfeddé szigorúan Wernert: | Zsoldosi mért bántják a védtelen embert? (Arany János) A védtelen és fegyvertelen társaság a középre tolongott, mint a megijesztett nyáj. (Móricz Zsigmond) Gyűlölet, | folyton kisérsz, tudva, hogy | dühöddel szemben védtelen vagyok. (Szabó Lőrinc)
2. Olyan hely, erősség, amelyet nem védenek, s ezért veszélynek, kárnak van kitéve. Védtelen határ, ország, város.
II. (választékos) határozószó Védtelenül. Az ország határán védtelen állott a vár. □ Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat A méreg ég, és ömlik mély sebére, S ő védtelen küzd egyedűl. (Kölcsey Ferenc)
III. főnév -t, -ek, -je [ë, e] (ritka, választékos) Védtelen (I. 1) személy. A védtelent ne bántsd! □ Én védtelent nem üldöznék. (Kölcsey Ferenc)