VÉGE-HOSSZA [e] főnév (személyragos) (csak egyes szám 3. személyben, tagadó mondatban) (túlzó)
Nincs(en) vége-hossza: olyan hosszú, olyan sokáig tart, mintha végtelen lenne, mintha sohase akarna véget érni; se vége, se hossza. Vége-hossza nincs a kérdezősködésnek. Vége-hossza nem volt az elragadtatásnak, a tapsnak. □ [A templomban] a sok
kereszthintésnek vége-hossza nem volt. (Gárdonyi Géza)