VÉGBEVISZ tárgyas ige
1. (
régies v.
bizalmas, kissé
rosszalló) <Cselekvést> úgy végez, hogy vele feltűnést kelt, v. véghezvisz, helytelenítést von maga után; végrehajt, elkövet.
Olyan ordítást vittek végbe, hogy rossz volt hallgatni. Hogy mit vittek végbe azok a gyerekek, arról jobb nem is beszélni! □ Akármi nagy vétket nem fél vinni végbe
(Csokonai Vitéz Mihály) Olyan táncolást, dalolást vittek végbe a kút körül, hogy egész Bodok összeszaladt a csodájára. (Mikszáth Kálmán) || a. <Elismerést érdemlő cselekvést> végrehajt.
Hőstettet vitt végbe.
- 2. <Tervet, szándékot> megvalósít, véghezvisz. Amit akart, végbe is vitte. □ [A görög keletiek] egynéhányszor akarának visszatérni az únióra, de végbe nem vitték. (Mikes Kelemen)
- végbevihető; végbevitel; végbevitet; végbevitt; végbevivés.